Akad néhány növény, ami nézegetünk, csodálunk, de habitusa vagy karakteressége miatt nem igazán tudunk mit kezdeni vele. Egy ekkora fürtvirágzat feltűnő, és káprázatos tud lenni. Bizonyos változatai a hosszú szárán akár egy méteres virágzatokat is fejleszt. Ezek tömegesen egymás mellé helyezve, egy komplett virágfalat is tudnak képezni. Ismerkedjünk meg előbb a növénnyel, majd magával a virágával is.
Az egyszikűek osztályának (Liliopsida), és a spárgavirágúak rendjének (Asparagales) egyik családja. Korábbi rendszerekben a liliomok rendjébe (Liliales) tartozott, már akkor is mint különálló család. A legújabb genetikai kutatások eredményei szerintazonban, a spárgavirágú családok közül, a sásliliomfélékkel (Hemerocallidaceae) állnak szorosabb rokonságban. Mindazonáltal közel ötven, húsos szárú évelőfajt felölelő nemzetség. Ázsia középső és nyugati részén honosak, száraz, sziklás, sivatagos vidékeken élnek. Szárazságtűrő, szereti a tűző napot. Évelő növény, teljesen télálló, egyes fajai viszont csak fagytűrőek, ezeket télen takarni ildomos. Gyökérágaik húsosak, ujjasan szétállóak, sérülékenyek. Ezeket gumószerű gyökereknek nevezik, szóval mindenki felejtse el hogy hagymás. Szíj vagy szalag alakú tőleveleik közül, levél nélküli felálló száron hozzák, a látványos fürt virágzatukat. Ezek a virágzati szárral együtt elérhetik akár a két métert is. Függőleges tengelyű virágzat, amin a virágok alulról felfelé haladva, folyamatosan nyílnak. Ez is az egyik negatívuma, hiszen ahogy a virágok nyílása halad a csúcs felé, az alsók elvirágoznak, más színt vesznek fel, sokszor potyogósak. Az impozáns fürtökben az egyes virágok laposak, kerekded formát öltenek, hat virágsziromból állnak. A porzószálak hosszan kilógnak a sziromlevelek közül, és még rajtuk is túllóg a kard szerűen előreálló bibeszál. Tulajdonképpen az egész növény egy nagy kardra emlékeztet, de hát a kardvirág név már foglalt volt ugye. De mivel hosszú az egész, ezért kapta a korbács jelzőt. Ha mi magyarok neveztük volna el, a karikás ostor név is illett volna rá. Ahogy a tőlevelek közül fejlődésnek indul a virág, a levelei elkezdenek elszáradni, visszahúzódni. A virágzás után, ami a nyár első harmadára tehető, gyakorlatilag teljesen eltűnik, visszahúzódik.
Kis hazánkban több kertészet is foglalkozik Eremurus termesztéssel. Találkozhatunk egy alacsonyabb típussal, sárga és narancssárga színekben, ez a Eremurus stenophyllus (keskenylevelű korbácsliliom). Magassága 80-150 centiméter között mozog. Az élénk színű virágok elnyílás után narancsos-barnává válnak.
A másik változat, a jóval magasabb és szélesebb virágzattal bíró Eremurus x isabellinus (hibrid korbácsliliom). Ennek változatosabb színűek lehetnek a virágai. Fehér, sárga, narancs, barack, rózsaszín árnyalatokban találkozhatunk vele. Magassága simán elérheti a két métert is.
Méretéből adódóan, és virágzási idejét figyelembe véve a ballagási csokrok kihagyhatatlan eleme lehet, de nyár eleji esküvők látványos virágdíszeiben is helyet kaphat. A virágtartósító szereket látványosan meghálálja, napokkal tovább maradnak a virágai nyílott állapotban. Két bosszantó tulajdonsággal kell szembenéznünk. Az egyik a folyamatos nyílásnak köszönhető, folytonos virágpor hullás. A virágpor narancsos vagy téglavörös színű, így fehér bútorra vagy terítőre ne helyezzük. A másik, a már említett alsó levelek elnyílása, lepergése. Sajnos nincs mit tenni, ezeket le kell szedegetni, annak ellenére is, hogy a kis virágok kocsánya erősen ragaszkodik a szárhoz. Szóval kicsit munkaigényes a karban tartása, de megéri a befektetett energiát.
Termesztés
Az Eremurus stenophyllus magvetéssel szaporítható. A magokat a virágzat alsó magtokaiból nyerik ki és vetésig hűtve tárolják. Ősszel vetik szabadföldbe, az ágyásokat télen takarják. A növényeket kezdetben helyben nevelik, majd fölszedik és nagyobb térállásba ültetve tovább nevelik. A fajtákat tavasszal és ősszel tőosztással szaporítják. Az anyanövényként tartott egyedekről felszedésük után, átültetésükkel egy időben távolítják el a sarjakat.
A tövek átültetéséhez viszonylag mély és széles gödörre van szükség, hogy az elterülő gyökerek sérülésmentesen elférjenek. A gyökerek könnyen törnek, erre ügyelni kell. Laza, homokos talajt igényel mert a pangó vizet nem tűri. Nyáron a virágzást követően szárazon kell tartani. Termesztése csak tűző napon eredményes.
A szárak akkor érettek szedésre amikor a virágzat alsó 20%-án a virágok kinyíltak. Szedés után felszívatott virágok vázatartóssága 7–9 nap.
forrás: Szentpéteri Szabolcs