Vannak olyan növények, virágok, amikről magától értetődően azt hisszük, hogy ismerjük. De biztosan így is van ez? Vegyünk például egy klasszikust, a Helleborust, azaz a hunyort.
Most mindenki mélyen gondoljon bele mennyi mindent is tud róla. Ha egy téli, kora tavaszi virágot kellene mondanunk, aminek szezonalitása február-március hónapokra tehető, mindenki kánonban mondaná hogy természetesen a hunyorról van szó.
És ha azt kérdezem, hogy ez a drága kis hunyor mivel is díszít? Tudjuk a pontos választ? Elárulom hogy nem, nem a szirmaival. Ezért is olyan tartós kis virág ő.
Kérdezek tovább… Azt tudjuk ha szegényke kókadt, lankadt állapotban kerül hozzánk, mi is vele a teendőnk? És jön a válasz, hogy langyos vízbe tesszük… Pedig nem ez a legoptimálisabb amit tehetünk.
De akkor most nézzük át, mi is az amit feltétlenül illik tudnunk a hunyorról. Bármilyen hihetetlen is, a boglárkafélék családjába tartozó, évelő, kétszikű növény. Hazánkban három faja őshonos, de ezek védett növények. Viszont számtalan faj, fajta és változat megtalálható a kertekben, akár vágott virágnak termeszteve kertészetekben is.
Lássuk a virágait. A fő díszítő értékét és színét nem más, mint az öttagú, bókoló csészelevél biztosítja számunkra. A virágszirmok valójában mézfejtőkké redukálódtak, amik jól el is bújnak a porzók alatt. Na de mi is az mézfejtő? Nézzetek meg jól egy friss, éppen kinyíló kis virágot. Ott legbelül szépen körben sorakoznak apró, ogre-fülekre emlékeztető kis tölcsérkék. Na azok az igazi virágszirmok jelen esetben. Ahogy megtörtént a beporzás, ezek a virágszirmok kihullanak a porzókkal együtt, ekkor ugye szemetel kicsit a mi kis hunyorunk, de szeretjük és ezt elnézzük neki. Ezután a csészelevelek maradnak még, haragosabb zöldre váltják színüket, és középen öttagú toktermést fejlesztenek, amiben majd a magok érnek.
Népszerűségének köszönhetően, megnőtt az igény arra, hogy ne csak tél végén lehessen beszerezni bájos kis virágait, ezért nemesítés hosszú folyamatán átesve, olyan fajták is rendelkezésre állnak, amik megfelelő termesztéstechnológia mellett, akár egész éven át is elérhetővé teszik számunkra. A legtovább viruló fajtája a zöldes-fehér virágaival nem csak sokáig elhúzódva virágzik, de még a vázatartóssága is egészen kimagasló, egy kis odafigyeléssel akár két hétig is gyönyörködhetünk benne. A javára írható még az is, hogy szép hosszú, erős szárat nevel.
Ha huzamosabb ideig volt víz nélkül, vagy nagyon meleg helyen és meglankadt, a legjobb amit tehetünk, ha egy hideg vízzel telt tálba helyezzük úgy, hogy a víz teljesen ellepje. Pár óra elteltével a virágok és a szár is teljesen visszanyeri eredeti erős tartását. Amire mindenképp érdemes figyelnünk, hogy szteroid alkaloidjai mérgezőek, használata után javasolt egy alapos kézmosás.
Termesztés
A különféle izgalmas vágott Helleborus fajok, többnyire importból származnak, ám akad hazai kertészet is, aki belefogott a kultúra termesztésébe, és jó minőségű áruval szolgája ki az igényes és különlegességekre fogékony vásárlókat.
A palántákat kora tavasszal ültetik, a növényházak mélyen megmunkált, tápanyaggal ellátott talajába. A nyár folyamán jelennek meg az első virágkezdemények, de azokat még eltávolítják a termesztők. A megerősödött tövekről ősztől kezdve szedhetők a virágok a következő év áprilisáig, májusáig. A növények alacsony hőigénye miatt a házak a nyári időszakban erős árnyékolást igényelnek. A virágok mind a tövön, mind leszedve rendkívül tartósak. A száraik erősek, hálózást nem igényelnek.
forrás: Szentpéteri Szabolcs