Tanulmányaim során minden félévben akadt egy-egy olyan tantárgy amit valahogy sehogy sem akart bevenni a gyomrom, de nem volt mit tenni, a megugrásához be kellett járni az előadásokra. Többek között ilyen tantárgy volt számomra a biokémia is. Levizsgáztam ugyan, egy gyönyörű kegyelem kettes kíséretében, de bevallom a világon semmi nem maradt meg az egészből, egyetlen momentum kivételével. Ez pedig a harangvirágokhoz kapcsolódott, miszerint a harangvirágok kékes színét adó festékanyagok igen érzékenyen reagálnak a savakra.
Ez persze szemléltetve is lett, egy csepp ecet lett pipettával ráhelyezve egy sziromra. Mint egy bűvészmutatvány. Abban a pillanatban az a szép kékes-lilás szín pirosra változott az ecet csepp alatt. Épp csak bodza pálca nem volt kéznél. Nálam ennyiben ki is merült a biokémia, de ha van kedvetek, próbáljátok ki ti is.
A harangvirágféléknek igen sok faja és fajtája létezik, de van egy, ami kicsit jobban különbözik a többiektől. Míg a legtöbb ilyen növénynél a kis harangok elszórva, vagy egymástól elkülönülve helyezkednek el, van egy, aki kis gruppokat alakít ki virágaiból, így sokkal felhasználóbarátabb lesz számunkra. Szeretem az ilyen is kakukktojásokat, így most vele, a csomós harangvirággal ismerkedünk meg közelebbről.
Nem meglepetésként, de a harangvirágfélék (Campanulaceae) családjába tartozik a mi kis csomós harangvirágunk is. Gyakorlatilag a nyár elejétől, azaz május végétől júliusig tart a fő virágzása, de gyakori hogy másodvirágzásai kitartanak őszig is, bár ekkor már rövidebb szárral, kevesebb virággal örvendeztet meg minket. Kis szőrmók az egész növény, még a szirmokon is találhatunk kósza szőrszálakat. Van akinek ugye ez a szexepilje, de ez a kis ‘hobo’ külső nem mindenkinél nyerő. Virágzati szára, ami egy lágy szár, általában 30 – 60 cm hosszú. Ez nagyrészt attól függ milyen feltételeket és körülményeket kap növényünk.
De nézzük a lényeget. Hengeres keresztmetszetű száron hozza a 15 – 25 mm hosszúságú, öt összenőtt kihegyezett cimpájú, 15 – 20 virágból álló csomókban ülő virágát. Nem egyszerre indulnak nyílásnak a virágok, pár napos eltéréssel, folyamatosan pattannak ki a bimbók. A porzók száma megegyezik a szirmok számával. Színe jellegzetes sötét-ibolya színű, de vannak árnyalatbeli különbségek egyes termőhelyekről származó növényeknél. Létezik egy fehér színű változata is (Campanula glomerata f. alba). Szóval ezek a kis harang formájú virágok ott üldögélnek csomókban, a szár csúcsán, de akiknek nem jutott hely odafenn, azok egy kicsit lejjebb
gyülekeznek, ugyancsak csomókat alkotva. De nehogy azt higgyük hogy csak ott úgy a semmiben kapaszkodnak egymásba, merthogy a csomók egy jól megtermett széles vállú murvalevél tövén tanyáznak. Vagyis biztonságban, egymást támogatva, vígan nyiladoznak. De mielőtt megkérdezi valaki mi is az a murvalevél, elárulom azt is. A murvalevél nem más mint egy virágot, virágzatot támasztó fellevél, ami gyakran még színes is, jelen esetben azonban maradt zöld színű.
Tőlevelei és a szár alsóbb levelei hosszú nyelűek, szíves vállúak, hosszúkás vagy tojásdad alakúak, a szélük csipkés, míg a felsőbb levelek levélnyél nélküliek, vagyis szorosan a száron ülnek.
Vágott virágként sok teendőnk nincs is vele, amire figyelnünk kell az a mindenkori tiszta, friss és hideg víz. Ne legyünk restek, gyakran cseréljük a vizét, és minden alkalommal egy kicsit vágjunk vissza a szárából. A virágok nyílása során ha nincs megfelelő tápanyagutánpótlás, saját magából táplálja azokat, vagyis a leveleiből és szárából vonja ki az energiát, így azok sárgulni, lankadni fognak. Ezt elkerülendő, tápoldatot tegyünk a vizébe.
Termesztése
Jól szaporíthatók gyökérdugványozással. A tő felszedésekor a növény gyökerén ejtett sebfelületen új hajtások differenciálódnak. A dugványozásra az átültetéssel egy időben tavasszal vagy nyár végén kerülhet sor. Szaporításra alkalmasak az átültetéskor leesett gyökérdarabok is. A dugványokat fagymentes helyen teleltessük, majd a friss hajtásokkal rendelkező fiatal növénykéket továbbneveljük. Egy év alatt kiültethető növénnyé fejlődnek. 20×20 vagy 30×30 cm-es sor és tőtávolságra napos helyre kerüljenek.
forrás: Szentpéteri Szabolcs