Abban mindenki egyetért, hogy a levendula körüli mizéria évről évre megelevenedik, folyamatosan visszatér. Nem csak maga a növény kap reflektorfényt, de a levendulamintával ellátott kiegészítők, kellékek is megjelennek, mondhatni elárasztanak minket. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy vágott virágként miért nem olyan népszerű?! Tele van a piac is a kötegelt friss levendulával, a frissen lekötött levendula koszorúkkal, de ezek inkább csak megszáradva, önnön magukban maradnak. Ha megkérdünk valakit, bárkit, akárkit, hogy mi jut eszébe a levenduláról, jönnek is a válaszok, hogy moly riasztó, nyugtató hatású gyógynövény, szárazságtűrő kerti-parki növény, illatpárna töltelék, szörp és szappan alapanyag… de az hogy vágott virág, az nem jut eszébe senkinek.
A Lavandula nemzetségnek egyébként több mint 29 faja ismert a világon, mediterrán eredetű növények, így sokuk a fagyra érzékeny. Száraz, mésztartalmú, középkötött talajokat kedvelik. Tövüktől dúsan elágazó, zömök száruk barna parával fedett. Virágzatuk álörvökből álló hengeres álfüzér. A virágokat parányi előlevelek tartják, melyek virágzáskor elszáradnak. A virágzati szár szögletes keresztmetszetű.
Magyarországon ezen a néven nevezik a valódi levendulát, latin neve (Lavandula angustifolia ), ami szó szerinti fordításban keskenylevelű levendulát jelent. Levendula alatt általában ezt a fajta növényt szokták érteni, innen a valódi mellékneve is, de használatos még az orvosi levendula, közönséges, vagy illatos név is. A tihanyi levendula is ilyen fajta, ezt láthatjuk többnyire szárított csokrokban, koszorúnak lekötve, vagy kis tasakokban. A valódi levendula a Földközi-tenger mellékéről, Dél-Európából származó évelő félcserje. Egész felépítése és fizimiskája arra következtet, hogy jól viseli a szárazságot. Valljuk be ez valóban így is van, melegigényes növény révén nagyon jól viseli a tikkasztó hőséget. A levendulabokrok 4-5 éves korukban érik el végleges méretüket, általában 40-60 cm magasak, a bokrok átmérője 70-100 cm. Az álfüzér virágzat el nem ágazó ,20-40 cm-es száron fejlődnek, június-július hónapban virágzanak. A levendula mérete függhet a tájegységtől, elsősorban a napsütéses órák számától, talajtól is. Itt jegyezzük meg, hogy valódi levendulának is sok változata létezik. Kertészeti árudában, barkácsáruházakban vagy tihanyi őstermelőknél szinte biztosan más-más változatát vásárolhatjuk meg. Az egyes változatok kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól, más a szárhossza, bokor formája, virágfüzér hossza, de más lehet a levelek és a virágok színe is. Általában világos lilák a virágok, de a lila több árnyalata is megfigyelhető. Létezik azonban fehér és rózsaszínű virágú is, bár ezek a virágok száradásakor barnás-koszos benyomást kelthetnek.
A keskenylevelű (valódi) levendula (Lavandula angustifolia) és a széleslevelű levendula (Lavandula latifolia)fajhibridjét Magyarországon általában angol levendula névvel illetik. A hibrid levendula latin neve (Lavandula x intermedia). Pannonhalmán például vele találkozhatunk. Az angol levendula több mindenben is különbözik a valódi, vagy más néven francia levendulától. Maga az egész bokor magasabb, 80-100 cm magas lesz 4-5 éves korára, az átmérője akár 1,5 méter is lehet. A levelei szélesebbek és hosszabbak, színe pedig élénk zöldebb mint a valódi levenduláé. A virága inkább kalász szerű, hosszabb, kúpos kinézetű, a teljes virágzásban levő bokor maga nem annyira impozánsan lila, de így is nagyon mutatós. Lényegesen több virág szedhető róla, illata hasonló a valódiéhoz, kicsit kámforosabb. Rengeteg virágot hoz, hosszabb szárral szedhető, bár szárítva nem annyira mutatós. 2-3 héttel később virágzik mint a francia levendula, ezzel is biztosítva számunkra, hogy folyamatosan legyen friss vágott virágunk belőle. Angol levendulából is készítenek illóolajat, olaja kevésbé értékes mert lényegesen kevesebb az észtertartalma. Szaporítása is kissé eltér az előzőtől, mivel fajhibrid, így magot nem érlel, csak félfás dugványozással állíthatóak elő újabb egyedek.
Piaci forgalomban találkozhatunk egy harmadik típussal is, bár azt inkább cserepes kivitelben forgalmazzák. Ezt a levendula fajt spanyol levendulának (Lavandula stoechas), vagy olasz levendulának hívják. Nevük onnan ered hogy ezekben a régiókban őshonos, ott vadon is megtalálhatóak. Nálunk azonban kerti növény nem lehet, igen fagyérzékeny volta miatt. Kevésbé fagyzugos helyeken megpróbálhatjuk egy alapos takarás mellett megvédeni a növényt, de a legjobb ha fagymentes helyen teleltetjük ezt a fajt. De én inkább annak a híve vagyok hogy egynyári növényként kezelve, minden évben telepítsük újra. Virágzata eltér az előző kettőtől, jellegzetessége hogy nagy méretű, virágok nélküli színes murvalevelek mutatkoznak bóbitaszerűen a virágzat tetején, melyek lapát vagy tojásdad alakúak. Füzérvirágzata csak 1-2 cm hosszú, de vastag, tömzsi. A virágzat álörveiben rendszerint 5-7 virág helyezkedik el. Lehet lila, rózsaszín, bordó vagy fehér színű is.
Termesztése
Nem túl igényes félcserjés növény – feltételezve, hogy napsütötte és szélvédett helyre kerül. Fontos, hogy a terület ahová ültetjük, jó vízáteresztő legyen, a növény pangó vízre érzékeny. A talajjal szemben sem támaszt különösebb követelményeket, ám kedveli a tápanyagban szegény, meszes talajokat. Rendszeres tápanyag-utánpótlásra nincs szüksége. A Lavandula angustifolia gond nélkül áttelel, -15 fokig télállónak tekinthető. Bokrai 30-50 cm magasra nőnek. Virágai rózsaszín, fehér, lilás színben nyílnak júliusban, és ősszel, szeptember körül.
A levendula töveket a gazdag nyílás és a szép forma kialakulása érdekében évente kétszer meg kell vágni. Az elsőt kora tavasszal kell elvégezni. Az időzítés nem könnyű, de az utolsó fagyveszélyes napok után megkezdhető. A hajtások legfeljebb kétharmada vágható le. Fontos: a visszavágás ne legyen túl mély, röviddel az előző évi hajtások felett (15-20 cm) történjen eltávolítva az elszáradt részeket is. A második vágásra nyáron kell sort keríteni lehetőleg a levendula elnyílása után. A második vágás egybeeshet a virágszedéssel is, ha nem csak a virágszárakat szedjük le, hanem a töveken kisebb igazító jellegű metszést végzünk. Nyár végén még számíthatunk egy gyengébb virágzásra, azok szárait is begyűjthetjük szárításra, dekorálásra. Az idősebb levendula tövek erős fás részébe ne vágjunk bele, visszavetheti a növény fejlődését.
forrás: Szentpéteri Szabolcs