A mediterrán növényekről leggyakrabban a fűszeres, édes illatok, fantasztikus színek, a nyár forrósága, és a sós tenger illata jut eszünkbe. Van néhány növény, amiket a meleg idő beköszöntével kitehetünk a kertbe, teraszra, erkélyre.
Az alábbiakban egy kevésbé ismert mediterrán növényt mutatok be. Bár nem bonyolult tartani, mégis rá kellett jönniük a kertészeknek néhány apró titokra, amivel sikeresen lehet őket teleltetni, vagy újra virágoztatni. Kis energiával, idővel, és szeretettel csodás növényeket nevelhetünk.
A waxflower, mely magyarul „viaszvirágot” jelent a mirtuszfélék családjába tartozik. Fontos, hogy nem azonos a Hoya viaszvirággal, ami egy örökzöld kúszónövény!
Nevét a levelek viaszos tapintásáról kapta. Apró, tű alakú levelekből álló sötétzöld, borókára emlékeztető lombtömeg között gyönyörű, citromillatú virágtengert hoz. Rózsaszín és fehér színben létezik, virágai aprók, és kemények.
Jó vízáteresztő, inkább homokos talajt igényel, amely lehet semleges, vagy savanyú. A konténeres példányokat (tehát amelyek dézsába, cserépbe kerültek ültetésre) csak mérsékelten öntözzük, a növekedési időn kívül alig igényel vizet.
Virágzás után, nyáron kétszer-háromszor a virágzó hajtásokat félhosszig vágjuk vissza, hogy a lombja kompakt és tömör maradjon.
Vágott virágként is igen elterjedt, – bár nem olcsó, – menyasszonyi csokrok kedvelt alkotóeleme. Vázatartóssága igen hosszú, megfelelő körülmények között két hétig is szép marad.
Teleltetésnél figyeljünk arra, hogy párás közegben legyen, ha szükséges, permetezzük vízzel. Napos hely, és 10-15 fok ideális erre.