Az emberek többsége valami megmagyarázhatatlan okból, egész egyszerűen vonzódik a szőrös, gyapjas dolgokhoz. Számtalan oka van ennek miértjére, de legyen az valódi vagy mű, simogatásra késztet mindenkit. Legyen szó egy nyusziról, kölyökmacskáról, egy kiskutyáról vagy akár egy kisemlősről, de szóba jöhet egy naposcsibe vagy kiskacsa is, mindenki elolvad a cukiságfaktortól. De be kell látnunk, hogy kifejlett állatok bundája is őrületet tud kiváltani nőkből, és férfiakból egyaránt. Az igazi szőrme ugyanis varázslatos hatást gyakorol a nőkre: simogatják, csodálják, de legfőképpen szeretnének belebújni. Férfitársaim pedig egyfajta nyers erő fitogtatásaként szőnyeg helyett, vagy falikárpit gyanánt szívesen használják. Utoljára valószínűleg a neandervölgyi ősember húzta magára vadászzsákmánya szőrös bőrét csak azért, mert túlságosan hidegnek érezte a kis jégkorszak klímáját. Amióta az ember rájött az állatbőr kikészítésének fogásaira, a drága prém mindig is a vagyon és a társadalmi státusz fokmérőjének számított. Őszi-téli divatirányzatként évről évre visszatérő kiegészítő az átlag ember öltözeteként.
De mi a helyzet a növényvilágban? Bizony ott is találunk szőrös, bundás cukiságokat, és ugyanúgy cirógatásra vagy simogatásra sarkallnak bennünket. A legismertebb talán, a mindenki által nyuszifül néven ismert növényünk. Vele ismerkedünk most meg.
Valódi neve azonban nem a nyuszifül, ez csak egy hasonlatossága miatt ráragasztott becenév, hivatalosan gyapjas tisztesfű (Stachys byzantina) a neve. Kis Ázsiából származó, karakteres küllemű növényünk. Rendszertanilag az ajakosvirágúak rendjébe, és az árvacsalánfélék családjába tartozó évelő növény. Lágyszárú, 10-25 centiméter magasságú, talajtakaró növény, enyhe teleken meg is tartja leveleit. Virágzása idején 30-45 centiméter hosszú, egyenes virágzati szára van. A szár profilja négyszögletes, kevés levelet tartalmaz. Tőlevelei 20 centiméter hosszúságra is megnőhetnek, míg a szárlevelek kisebbek, keresztben átellenes állásúak. A levelek fonáki része erősen erezettek, szélükön csipkésen fogazottak, de ezt csak akkor vesszük észre, ha tényleg jó közelről megvizsgáljuk. Ami igazán különleges benne, hogy mind a levelei, mind a virágzati szárai vastag szőrrel borítottak, puha, selymes tapintásúak. Ezért is van rejtve levelének csipkés széle. Velünk ellentétben nem azért bundás mert fázik, épp ellenkezőleg, a napsugárzást és a hőt hivatott visszaverni ezüstös szőrözöttsége. Így védekezik a hőhatással szemben. Víz hatására, öntözés vagy eső után a szőrök összetapadnak. Ha a növény félárnyékos helyen él, kevésbé ezüstös a színe, és nem is annyira gyapjas. Ajakos virágai lilás-rózsaszínek, 5-10 centiméteres fürtökben találhatóak a szár végén, álörvökbe rendeződve, egy-egy levélkével alátámasztva.
Vázában viszonylag kevés vízben tartsuk, amit gyakran cseréljünk, mert a gyapjas levélnyelek és szárak remek kapaszkodási helyei a baktériumoknak. Ha tehetjük fertőtlenítsük a vizét.
Termesztés
Tavaszi tőosztással szaporítható évelő növény. Kedveli a napos fekvésű helyeket és a jó vízelvezetésű talajokat, és jól tűrik a sovány, szegény talajokat is. A pangó vízre a gyökerei érzékenyek.
forrás: Szentpéteri Szabolcs