A vágott virágnak alkalmas növények között viszonylag kevés az igazán kék szín. Fejtörést is szokott okozni ha egy rendezvény vagy esküvő fő színe a kék, főleg ha az nem is a nyári fő virágzási időszakra esik. Esküvői dekoratőr tanfolyamokon felszoktam tenni olyan keresztkérdéseket a hallgatóknak, hogy egy szeptember végi esküvőre, ahol a menyasszony kék színvilágra áhítozik, ugyan milyen növényeket tudnának ajánlani. Általában nagy csönd szokta kísérni a kérdést. Ezért is kell megbecsülnünk minden kéket, mert nem csak a „kék rózsa” jöhet szóba.
Van nekünk egy gyönyörűséges kék színben is megtalálható növényünk, a Delphinium. Ezt a köznyelv évelő szarkalábnak keresztelte el, de ideje megtanulnunk, hogy ennek a növénynek a hivatalos magyar elnevezése a sarkantyúfű. Jó jó tudom, nem hasonlít a fűre, de ha egyszer ez a neve, nincs min vitatkozni. Senki nem fog megharagudni akkor se ha továbbra is évelő szarkalábnak szólítja bárki is, de mi se szeretjük igazán ha csajszinak vagy hapsikámnak szólítanak bennünket. Veszélyes ez a becenevezgetés. Nevének megtévesztése onnan eredeztethető, hogy nagyon hasonlít a valódi szarkalábakra (Consolida nemzetség), közeli rokonok is, de azok mind egynyáriak, míg a sarkantyúfüvek (Delphinium nemzetség) évelő növények. A szarkalábakat már egy korábbi írásomban bemutattam, ha gondoljátok, keressétek vissza.
De nézzük csak meg közelebbről a Delphiniumokat. A sarkantyúfű (Delphinium) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó nemzetség.
Évelő, lágyszárú növény. Száruk felálló, vékony, üreges, gyakran terebélyesen elágazik. Magasságát nem aprózza el, könnyűszerrel elérheti az akár két méteres szárhosszt is. Levelük tenyeresen osztott, mélyen szeldelt. Végálló tömörfürtvirágzatuk végső virág nélküli. Virágtakarójuk színes, a legtöbbször kék lepellevelekkel, ezek közül a hátsónak sarkantyúja van. Az efölött álló két mézfejtő levél sarkantyúja ebbe belenyúlik. A kék szín különböző árnyalatain kívül találkozhatunk fehér, lila, rózsaszín és mályvás árnyalatú virágokkal is, van hogy egyszerre több szín is megjelenik a virágokon. Elvirágzás után hármas magházuk tüszőcsokorrá fejlődik. Számos fajuk igen kedvelt kertdísznövény,amikből keresztezésekkel gyönyörű vágott virágnak alkalmas fajtát is kinemesítettek, mások gyógynövények. Amire azonban minden esetben figyelnünk kell, hogy mérgező növényekkel van dolgunk.
A Delphinium nemzetség fajokban igencsak bővelkedő társaság, rengeteg változata ismeretes, de vágott virágként két típusát használhatjuk. Az egyik a Delphinium grandiflorum (nagyvirágú sarkantyúfű), ami egy alap faj, bár ennek is nemesített fajtáit szerezhetjük be leginkább Holland importból, főleg hajtatott formában. A másik már egy összetettebb történet, egy több fajból összekeresztezett hibrid növény, a Delphinium X cultorum, aminek hazánkban is több kertészetben fellelhető, komoly állománya van.
A két növény közt azért vannak különbségek, bár nem túl sok. A nagyvirágúnak, nevével ellentétben valamelyest kisebbek a virágai, ritkább és lazább fürtben virágzik, magassága sem lesz akkora mint a hibrid fajtáknak, viszont leginkább csak kék színekben találkozhatunk vele. Különbség még, hogy bimbós oldalhajtásokkal bővebben rendelkezik, mint a cultorum változatok. Legszembetűnőbb azonban a levélzetük. Mind a tőlevélrózsa nagy méretű levelei, mind a száron elhelyezkedő kisebb levelei a Delphinium grandiflorum-nak jóval szeldeltebb, mint a másik csoporté.
Termesztése
A Delphinium x cultorum magjai két időpontban vethetők. Érés után nyár végén, vagy február-márciusban. A nyári vetésből származó palánták szeptemberben ültethetők szabadföldbe, amelyek tavasszal erős fejlődésnek indulnak, majd júniusban virágoznak. A kora tavaszi vetésből származnak az őszi nyílású virágok. Az üvegházban vetett, előnevelt palánták májusban kerülnek ki az ágyásokba, és szeptember elejétől szedhetők. A növények évelő kultúrában 3-5 évig tarthatók. Több virágot adnak, mint az egynyáriként nevelt tövek, de minőségük kicsit gyengébb.
Lisztharmatra érzékenyek, vízigényük közepes, öntözést igényelnek. Kedvelik a tápanyaggal jól ellátott talajt. Közép erős növekedésűek, virágaik teltek. Száraik 1-1,5 méter magasra nőnek, melyen a végálló fürtbe rendeződött virágok 70-80 cm hosszúak.
forrás: Szentpéteri Szabolcs