Már a nagymamáinknak is volt ilyen növényük, mégis nagyon különlegesnek számít formája és megjelenése miatt.
Ausztrália, Peru, Madagaszkár területén őshonos fán élő páfrány. Levele agancs formájú, kissé szürkés, és felülete molyhos. Egymásra boruló, kagylós levelek is alkotják, melynek eredeti feladata a kapaszkodás, és a tápanyagok összegyűjtése.
Kiválóan mutat ámpolnás növényként, de cserépbe is ültethetjük. Világos, félárnyékos helyet, és egész évben kellemes meleg szobahőmérsékletet kedvel. Télen érdemes hűvösebb, 16 foknál nem melegebb helyre tenni.
Kétféleképpen érdemes öntözni. Egyik megoldás, hogy lágy, nem hideg vizet töltünk a páfrány kagylós levelei közé. Ha ez nem kényelmes számunkra, alámerítéssel is öntözhetjük hetente egyszer. Ez azt jelenti, hogy körülbelül fél órára merítsük szobahőmérsékletű víz alá, majd mielőtt visszakerül a helyére, hagyjuk, hogy kifolyjon a felesleges víz a cserépből.
Tavasztól őszig gyengére hígított tápoldatot is adhatunk neki, de fontos, hogy ne vigyük túlzásba!
Eredeti élőhelyéből fakadóan nagyon kedveli a párás környezetet, azt azonban nem, ha a leveleire permetezzük a vizet. Emiatt barnásan elszíneződhetnek a levelei. Ha a cserepét kaviccsal borított tálcára állítjuk, és ezt felöntjük vízzel, a párás közeget megoldhatjuk.
Nem szükséges gyakran átültetni, ám ha mégis, végezzük tavasszal. „A” típusú virágföldet vegyünk számára, melyet durva darabos tőzeggel is keverhetünk.
Ha szükségessé válik a növény átültetése, végezzük el tavasszal, A típusú virágföldbe, melyet durva darabos tőzeggel is keverhetünk.
